Hűség, Te hamis szeretet

• Tessék, itt van! - adta kezembe az autó kulcsát.
• Mit kezdjek vele? Ezt most miért adod ide?
• Szabad vagy. Oda mész ahova szeretnél. Nem köt se munka, se család, sem pedig más kötelességek. Azt csinálhatsz, amit szeretnél.

Csak álltam és néztem rá bután. Nem értettem. Nagyon rég nem gondolkoztam már azon, mit is szeretnék igazából. Kitartottam a munkahelyem mellett, hűséges voltam a páromhoz, és elkötelezett a családom iránt. Hűséges voltam mindenhez, és mindenkihez, mert arra tanítottak, hogy ez így a helyes. Nem én döntöttem így, megmondták, hogy hűségesnek kell lenni.

Beültem a kormány mögé, és elfordítottam a kulcsot. Felbőgött a motor, és én tövig nyomtam a gázpedált. A visszapillantóban még láttam, ahogy ott áll és nézi az egyre távolodó autót. Nem tűnt szomorúnak, sőt. Végtelen nyugalom, és megértés áradt belőle.

Ahogy az elsuhanó fákat figyeltem, egyre csak azon gondolkodtam, mi történik velem. Mihez kezdjek most? Mindig tudtam, hogy mi a helyes, megmutatták, hogy kell jól élni. Úgy, ahogy elvárják Tőled.

Gyerekkorom óta úgy neveltek, hogy hűséges legyek a szüleimhez, hiszen egy lázadó gyermek csak gondot jelent. Sokszor volt nekem igazam, és a szüleim tévedtek, mégis nekem kellett engedelmeskedni. Így kényelmesebb volt. Nem lehetett nemet mondani, és míg szófogadónak lenni erény volt, kíváncsinak és ellentmondónak lenni rossz viselkedést jelentett, engedetlenséget.

A szerelemben is mindig hűséget vártunk el egymástól. Kértük a bizalmat, mert azt így "szokás". Ettől lesz biztos a kapcsolat, amire lehet építeni.

És akkor, ott a körúton a piros lámpánál várakozva megfogalmazódott bennem. Nem akarok többé hűséges lenni! A hűség számomra csak színjátékot jelent, ami csak a felszínen mutat szeretet. A hűséget mások kérik Tőled, hogy biztonságot nyújtson nekik, mert az változatlan, nem élő dolog. Álarc csupán, amire kötelez a társadalom, hogy viseld. Az igazi szeret más, azt soha nem kérhetik, mert nem parancsszóra történik. A szeretet nem ismeri a hűséget. Nem szeretnék olyan szerelemben élni, ahol örök hűséget kell esküdnünk egymásnak, mert az már nem igazi szerelem.

Mikor visszaértem, az ajtó előtti lépcsőn ült. Nem tudhatta, hogy visszajövök-e még, de úgy tűnt várt rám.

• Honnan tudtad, hogy visszajövök?
• Nem tudtam.
• Sokat gondolkoztam. Nem követelőzöm többet a hűségedért. Ha valaki azt mondja, hogy szereti a másikat, de közben szívesebben lenne valaki mással, akkor jobb is, ha nem velem van, mert akkor a szerelmünk nem igazi. Én nem szeretnék hamis szerelmet azzal, hogy a féltékenységemmel hűséget próbálok kierőszakolni tőled.
• Értem. És örülök, hogy Te is megértetted. Akkor most szeretném bemutatni a szeretőmet, aki miatt reggel kezedbe adtam a kulcsot.