Mit jelent pontosan és kinek van rá szüksége?

Családállításra minden olyan embernek szüksége lehet: akinek rendszeresen visszatérő, megoldatlan családi vitái vannak - vagy ehhez kapcsolódó gondolatok emésztik, akit felnőtt kora ellenére még mindig gyerekkori sérelmek kínoznak, vagy aki elveszettnek, kirekesztettnek érzi magát a saját családjában, és nem érti az okát.

A módszer a család rendszerének, olyan szintű felállítását teszi lehetővé, mely során az a személy, akinek a családját felállítják külső szemlélőként ismerheti meg saját családi rendszerét. Úgy szólván életében először a kispadról figyelheti meg élete játszmáit. Ez az új nézőpont már önmagában is izgalmasan hangzik, teljesen reform módja lehet a családi problémák górcső alá vételének. Jól van, ez jól hangzik. De még mindig nem tudjuk mi a fene az a családállítás pontosan, és hogyan működik?

Maga a családállítás, mint terápiás módszer, Bert Hellinger nevéhez fűződik. Az elmúlt évtizedben munkássága gyökeres változásokon ment keresztül, a folyamat végül leegyszerűsödött és hatékonyabbá vált. Fontos különbség, hogy a családállítást vezetők már nem kész megoldási folyamatábrákat, állandó sémákat ajánlanak, hanem hagyják, hogy az emberek megtalálják a saját útjukat, megoldásaikat. Rábízzák őket a saját lelkükre. Ezzel biztosítják azt, hogy ne téves vagy fél megoldások szülessenek, hanem az adott, család adott problémájára szülessen egyedi megoldás. Hiszen minden rendszer más és más, még annak ellenére is, hogy vélhetünk felfedezni hasonlóságokat, visszatérő problémákat.

A terápiát a következőképpen kell elképzelni: egymástól teljesen független, idegen emberek, összegyűlnek egy teremben. Jelen van egy vezető - vagy más néven közvetítő, aki az egész családállítást segíti és felügyeli. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy narrálja a történéseket, és olykor-olykor, ha szükséges a rendező szerepét is betölti. Egy valaki - akinek a családállítás készül - kiválasztja azokat az embereket, akik a családja egyes tagjait fogják képviselni (szülők, nevelőszülők, testvérek, férj, feleség, korábbi kapcsolatok, gyerekek, nagyszülők, nagynéni, nagybácsi). Nem biztos, hogy mindenkire szükség van. Azt, hogy pontosan mekkora a családi rendszer, a páciens dönti el, illetve korábbi egyeztetések miatt a vezető is tud tanácsot adni. Az is elképzelhető, hogy egy kiválasztott képviselő személyazonosságát még homály fedi, de szükség van rá a rendszerben. Később pedig fény derülhet a kilétére. Miután a páciens kiválasztotta és beállította családja szereplőit - önmaga képviseletét is beleértve - visszaül a helyére, arra az úgynevezett kispadra. Innentől kezdve pedig elindul az a láthatatlan gépezet, amely összerakja életünk kirakósát, és megmutatja a legbonyolultabb rendszert a Földön, a családunkat.

Röviden és lényegre törően a családállítást Nico Frühwind pszichológus szavaival lehetne megfogalmazni: "Nem más ez, mint egyfajta amatőr színjáték, amelynek során a képviselők projektív jelleggel vesznek fel tetszőlegesen konstruált szereptartalmakat, és ezt a terapeuta önkényesen értelmezi (...)"

A módszer működése azonban, csak a Hellinger-féle szabályok betartása mellett működik. Ezek közül néhány:

A képviselőknek és a vezetőnek el kell érnie az önfeledtség állapotát. Már a terápia megkezdéskor tapasztalhatunk olyan hétköznapi játszmákat, amelyeket el kell engednünk. Ilyen például az egymás méricskélése, saját ego harcok, spekulációk és filmvetítés a gondolatainkból. Nem, ez most nem rólunk kell, hogy szóljon. Ne legyünk zavarban, és kezdjünk el gondolkozni saját családunkon, és azon, hogy mi mit hogyan csinálnánk. Itt most minden a darabról kell, hogy szóljon, át kell magunkat adni egy íratlan színdarab jeleneteinek, úgy hogy soha nem mondták meg mi a következő lépés, csak ösztönösen megérezzük, hogy mi következik.

Miután sikerült elengedni egónkat és lecsendesíteni az elménket, el kell érkeznünk az összeszedettség állapotába. Összpontosítani és fókuszálni intuícióinkra.

Az egó-eredetű problémákra nem lehet alkalmazni a módszert. A közvetítőnek el kell dönteni, és megkülönböztetni az egyes problémák jelentőségét. Olyan jellegű általános kérdésekre nem lehet megoldásokat keresni mint a : "Szeretném önmagamat megtalálni.""Szeretnék többet megtudni a sorsomról."

A későbbiekben szeretnék több érdekes esetet is bemutatni, és olyan gyakorlatokat is ismertetni, amivel mi is megpróbálkozhatunk egyedül. Ezekről részletesebben a blogomon olvashattok majd, a "KERESSÜK EGYÜTT" menüpont alatt.