Fölfelé élni...

A világ mozgatórugója a hatalom és a pénz lett. Az önzőség behálózta életünket, a fonalat pedig hazugságból, becstelenségből és aljasságból szőtték. Már semmi sem számít csak saját önös érdekeink, melyek eléréséhez megtanítottak minket törtetni, hazudni és becsapni másokat. Hiszen csak így tudsz mindenkin átgázolva első lenni. Ne legyél naiv, ha te nem tiprod el a másikat, majd ő megteszi egy alkalmas pillanatban. Ahogy Müller Péter mondta: "a gerinctelenség az érvényesüléstechnika első számú feltétele".

Ezek után, hogyan tanuljuk meg tisztelni egymást és saját magunkat? Ne legyünk álszentek, mindenki érvényesülni szeretne, és elérni céljait. De vajon megtehetjük ezt anélkül is, hogy másokat eltipornánk vagy megaláznánk? Lehet-e úgy élni, hogy érvényesülj, de mást is hagysz érvényesülni, hova tovább segítesz is neki? Én is szeretnék fölfelé élni, hinni magasztosabb eszményekben, célokat kitűzni, mellyel nem csak magamnak, hanem másoknak is segítek.

Minden nap tenni valami jót, nem csak magadért. Odafigyelni a többiekre az úton, hátsó szándék nélkül segíteni másokon. Észrevenni, ha bánat és szomorúság költözik valaki szívébe, majd mosolyt csalni az arcára. Ettől tehetjük jobbá a világot, amelyben élünk. Ettől tehetjük majd olyanná, amilyenben élni szeretnénk.

Újra fontosnak kell tartanunk azokat az értékeket, - mint a tisztesség, a mások megbecsülése, az igazságosság, az őszinteség, egyenesség, az önfeláldozás, a méltóság, a hűség, a megbízhatóság , a megértés és a feltétel nélküli szeretet - amelytől jó embernek lenni.

Olyan embernek lenni, aki még tud fölfelé élni...

Azonban világunk megváltozott, és ehhez meg kell tanulnunk igazodni. Ha túlságosan jóságosak vagyunk elvesztünk, ha önzők saját lelkünket veszítjük el. Úgy kell segítenünk másokon, hogy közben saját érdekeinket is szem előtt tartjuk. Jótékony-önzőnek kell lennünk, akinek a szívében melegség, mások iránti szeretet és tisztelet lakozik, ugyanakkor önző módon szereti önmagát is.